A Pizza története

Tudd meg Te is hogyan született a Pizza..

A pizza világszerte napjaink egyik legkedveltebb étele. Azon kevés étkek közé tartozik, melyet korra és nemre való tekintet nélkül szinte mindenki szeret, és amiből szinte bármikor le tud gyűrni egy szeletet. Na, de honnan származik a pizza, és mióta ennyi ember kedvence?

Maga a pizza szó az olasz „picea” szóból ered, melyet a rómaiak a kenyér kemencében sütésének leírására hasz-náltak. A pizza első feltűnése a dél-itáliai görög kolóniák idejére tehető. 

A pizzát Vergilius Aenisában említik először. Cato (Kr. e. 209–149) az általa írt Róma történetében is említ egy „lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg”. A Kr. u. 79-ben „elpusztult” Pompei maradványai között a régészek olyan üzleteket tártak fel, amelyek a mai modern pizzériák elődeinek tekinthetők.

Ezek a pizzák azonban még különbözőek voltak a ma ismert pizzától. Eredetileg a pizza kenyértésztából gömbölyített, lapított, különböző zöldségekkel megrakott lángos volt. Továbbá, a korai pizza elkészítésénél paradicsom helyett mézet használtak, hiszen a paradicsom ekkor még ismeretlennek számított Európában. 
A 6. században az amerikaiak behozták a paradicsomot Európába, de ekkor számos európai még azt gondolta, hogy a paradicsom mérgező (és valóban az is néhány fajtája). Így csak a 18. századtól használtak paradicsomot a pizza elkészítéséhez, főleg Nápoly szegénynegyedeiben volt ez divat. A pizza Nápoly igazi turistalátványossága lett. A Nápolyba látogatók elzarándokoltak a város szegényne-gyedeibe, hogy kipróbálják a helyi specialitást.
1780-ban megalapították a Pietro e basta cosí nevű sütödét, ami még ma is eredeti helyén mű-ködik Nápolyban, Pizzeria Brandi néven. Itt dolgozott bő száz évvel később, 1889-ben Raffaele Esposito, őneki tulajdonítják az első igazi, mai, modern pizzát. Történt ugyanis, hogy 1889-ben a szavojai I. Umberto király Margherita királyné egy nápolyi nyaralás alkalmával ki akar-ta próbálni a pizzát. Így Raffaele Esposito, a híres nápolyi pizzakészítő elkészített számára egy olyan pizzát, amely az olasz nemzeti lo-bogó színeiből épült fel: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom).
Készítője a királynő iránt való tisztelete je-léül Margheritának nevezte el ezt a pizzát. A legismertebb egy koronás fő iránti mély tisztelet keverékeként született meg.
1830-ig a pizzákat nyitott standokon árulták, és utcai árusok kínálták. Az első mai értelemben vett pizzéria 1830 környékén nyílt meg Nápolyban, a neve Pizzeria Port’Alba volt. Ekkor a pizza volt az egyetlen étel Nápolyban, amihez a szegény emberek hozzájutottak télvíz idején.

Ahány ház, annyiféle pizza. Az igazi olasz pizza tésztáját általában vékonyra nyújtják, és kevés feltétet tesznek rá. A pizzakemencében lévő kb. 400 °C fokos hő hatására a sülő tésztában lévő élesztő új életre kel, buborékok keletkeznek, és a pizza tésztája csodálato-san könnyű lesz. A feltétek alapja a legtöbb esetben (az ún. fehér pizzákat leszámítva) a bazsalikommal fűszerezett paradicsomszósz, valamint a mozzarella sajt. A végeredmény
egy fenséges és egyben egyszerű étel, amiért mindmáig milliók rajonganak, és napjaink ételkultújának elidegeníthetetlen részét képezi.

Mozzarella – eredetileg bivalytejből, ma inkább tehéntejből készül
Zsíros, kissé édeskés, tömör állagú gyúrt sajt, amelyet savóban árulnak. Csak óvatosan! Ha ki-nyitjuk, el kell fogyasztani az egészet, vagy lezárt edényben a savóban tárolni, de csak 1-2 napig.

Mascarpone – tejszínből savak felhasználásával készül, állaga a magyar krémsajtra
emlékeztet. Nem sós sajtféle, így leginkább desszerteket készíte-nek belőle, de pástétomokhoz is használható. A legis-mertebb, mascarpone felhasználásával készülő édesség a tiramisu.

Parmezán – keménysajt, amelyet 2-3 évig érlelnek.
Lefölözött tehéntejből készülő sajt, amelynek erede-ti kérgét lekefélik, majd beolajozzák. Már Boccaccio Decameronjában is szerepelt.

Pármai sonka
Párma a hazája ennek a különlegességnek, elké-szítésében pedig – állítólag – óriási szerepe van a város klímáját meghatározó négy folyónak. Érlelési ideje legalább 12 hónap, de egyes olasz források szerint inkább 14-18 hónap.

A sonka hajszálvékonyra szeletelve mind illatá-ban, mind látványában rendkívül étvágygerjesz-tő, és az igazi szakértők azt ajánlják: mindenkép-pen együtt kell fogyasztani a húsos és a zsíros ré-szét, hogy igazi zamata a szánkban álljon össze.